Szépség és szemlélet címmel nyílt Veszprémben egy izgalmas, friss kortárs anyag a Csikász Galériában. A kiállításról az oldalunk Galériájában láthatók további képek.
Köszönettel tartozunk Szalai Borbála művészettörténésznek, hogy a megnyitó szövegét rendelkezésünkre bocsátotta. Így első kézből, autentikus ismertetőt kapunk a művészi szándékokról.
(Az eredeti megnyitó szöveg elolvasásához kattintson ide, vagy a főcímre.)
Annak ellenére, hogy mind témáját, mind stílusát tekintve nagyon különböző alkotásokat láthatunk, valahogy az itt kiállított anyag - talán pont szélsőséges ellentétei miatt- összefüggések rendszerét mutatja, és a művek valamilyen szempontból mégis kommunikációba lépnek egymással. A képek stílus- és szemléletbeli különbségei, mint különböző kérdésekkel kapcsolatos érvek és ellenérvek rendszere jelenik meg. Egy kortárs festészeti kiállításon az olyan hagyományos festészeti témák túlsúlya, mint a  tájkép,  a csendélet, vagy az enteriőr azonnal ennek relevanciájára és okára vonatkozó kérdéseket vet fel, melyekre a válaszok mindenekelőtt az egyes festményekben keresendők. Az egyes festmények pedig különböző festészeti problematikák köré szerveződnek ezen a kiállításon.
A téma és technika lehetséges összefüggéseinek rendszere figyelhető meg Kucsora Márta, Barakonyi Zsombor, Mészáros Szabolcs és Tarczy István képein. Tarczy madarakat ábrázoló élénk színű festményeinek, valamint Mészáros Szabolcs tájképeinek és csendéleteinek valamiféle ellenpontját képviseli  Kucsora Márta csurgatásos és fröcskölős technikával készült képei, melyek a tájképfestészet és az absztrakció egyfajta találkozási pontjaiként jelennek meg. A festék csurgatása a képek témájául megjelenő víz folyékonyságát érezteti, Kucsora Márta tehát a festmény tárgyának megfelelő módon bánik annak anyagával is. Barakonyi Zsombor – szintén a képek témájához illeszkedve- a street-art által használt festékszórókkal és stencilekkel festette meg a különböző városi témáit. Az ecset, a vászon és az olajfesték sprayre és festőhengerre cserélése, valamint a festmények általa használt „doboz-kép” elnevezése az ún. ablak-analógiához köti ezeket a képeket. Ez az időről-időre felmerülő hasonlat a festészetet, mint a valóságra nyíló ablakot értelmezi. Az Albertitől származó ablak-analógia szerint tehát a látható világot e képzeletbeli ablakon keresztül szemléli a festő, ami kijelöli festménye határait, valamint a háromdimenziós látvány az ablak síkján két dimenzióssá alakítható. Alberti hasonlatát tágabban értelmezve az ablak tehát az amin keresztül a festő szemléli a valóságot. Az ablak mögött lévő valóság állandó, azonban az ablak minden festő számára különbözik. Az Alberti féle hasonlattal azonban most nem a festészet újra és újra felmerülő problematikáiról szeretnék szólni, nem is arról, hogy milyen más szemlélettel és stílussal ábrázolják az itt kiállító művészek a valóságot. Itt magáról az „ablakról” szeretnék beszélni, illetve az Alberti féle ablak-hasonlaz képi megjelenítéséről.
Kaszás Réka festményein az organikus természet és a geometrikus építmények feszülnek egymásnak. A háttér és az előtér formailag és tartalmilag is ellentétei egymásnak. A képek előterében konstruktivista szemléletet követő, geometrikus elemekből álló építmények állnak, melyek mögött az ennek minden szempontból ellentétét képviselő, néhol már-már barokkosan túlzó felhők láthatók. Tehát a valóságot konstruktivista elvek szerint leképző szerkezetenm vagy rendszeren –mint egy ablakon- keresztülnézve, láthatóvá válik az organikus természet. Hatházi László András festményein az ablak nem a különböző leképzési rendszerek ellentétbe állítása és képi megjelenítése által jelenik meg. Hatházinál az ablak hasonlatot természetesen a képein szereplő függöny, valamint néhány kép esetében az üvegre festés technikája is erősíti. Az ablak-hasonlat -a formai utalásokon túl- elvontabb értelemben is megjelenik; az áttetsző függöny mögött felbukkanó táj sík-hatásúvá, és a függöny mintázatával egyenértékű ornamentális motívummá válik.
A három dimenzió két dimenziós leképzésének problematikája jelenik meg Halmi-Horváth István és Gesztelyi-Nagy Zsuzsa képein is. A két művész alkotásai több szempontból egymás ellenpontjait képviselik. Geszetlyi-Nagy Zsuzsa funkciójukat vesztett közlekedési táblái az egész hátteret betöltő fal előtt csoportosulnak. A táblák árnyéka a képsíkkal párhuzamos falon egy egyszínű geometrikus formákból álló rajzolatot ad ki. Ez a síkszerű, konstruktivista szemléletű árnyék a színes táblák valamiféle képi ellenpontját jeleníti meg, és a táblák térbeliségét két dimenzióssá egyszerűsíti. Halmi-Horváth István tisztán geometrikus, sötét-színű képeinek egyértelmű síkbelisége ellenére, a színek által a festmény mégis térbelivé válik. A monokróm fekete felületet kimetsző éles színes csíkok mintha egy ablakot nyitnának egy egészen másfajta valóságra. A festmények által kinyíló további ablakok megtalálását önökre bíznám, ezért szövegemet befejezve a kiállítást megnyitom.
                                        Szalai Borbála