„A lélegző életmű”
mukincs, cs, 09/07/2006 - 00:09
Tisztelt szolnoki közönség!
Kedves vendégeink!
Kedves barátaim!
Engem Kováts Kristófnak hívnak, és abbéli minőségemben állok most itt Önök előtt, hogy Aba-Novák Vilmos unokája vagyok.
Furcsa, lebukós-önfeladós, dokumentumokat szerkesztőségekbe eljuttatós időket élünk. Az idő engem is egy vallomás tételére inspirál. Bevallom, hogy én ügynök voltam! Sőt, én most is, ebben a pillanatban is ügynöki munkát végzek. Ráadásul az a tervem, úgy képzelem el az eljövendő éveimet is, hogy tovább folytatom ezt az ügynöki tevékenységet.
Hogy fokozzam a bejelentésem súlyát, azt is kell mondanom, hogy ezt az ügynöki létet én nem fizikai kényszer, nem anyagi előnyök, de még csak nem is pszichikai ráhatás folytán végzem, hanem önként és dalolva, belsőmből vezérelve tevékenykedem, Illyés Gyula szavait kölcsönözve: magánszorgalmú kutya vagyok!
Én ugyanis nagyapám Aba-Novák Vilmos ügynöke vagyok, ez az ügynöki munka a mai napon, itt Szolnokon, ebben a házban, ebben a közegben új állomásához érkezett.
Nem állok már egyedül ebben a tevékenységben, Lukács Csaba személyében egy elkötelezett, Aba-Novák fanatikus ügynök-társam van, aki ennek a háznak az elnevezésével hatalmas és eléggé meg nem köszönhető munkát végzett.
Kedves Lukács Csaba köszönöm ezt a kiállást, kedves szolnoki képviselők köszönöm a támogatásukat.
Ha ügynökként a kereskedelmi ügynökök szóhasználatát kölcsönzöm egy művész bemutatásához, Aba-Novákot egy igazi samponreklám kifejezésével élve drei in ein, három-az-egyben képzőművészként láttatom. Ebben az egy művészben három művész tevékenykedett rövid, de igen termékeny élete során. Önök itt a falakon megismerkedhetnek egy grafikussal, aki rajzaiban, sokszorosított grafikáiban rajztudását a tökélyig fejlesztve kinyitotta magában a másik művészt: a festőt. Azt a festőt, aki korai olajképeiben igazi kolorista volt, aki a kubizmus hatásait alkotó módon olvasztotta képeibe és aki nemzedéktársai, a kritika és a közönség kedvencévé vált. És ez a festő római ösztöndíjasként és itt a Szolnoki Művésztelepen stílusváltó temperafestővé vált, megalapozva a harmadik művészt: a freskófestőt. Nagyméretű munkáira grafikusként és festőként készült föl, ennek bizonyítékait, a jászszentandrási templomot, a szegedi Dömötör-tornyot és Hősök Kapuját, a székesfehérvári Párizsban 1937-ben Grand Prix-et elnyerő pannóit nem hozhattuk ide ebbe a terembe, ezt az épületek és a hatalmas méretek nem tették lehetővé. De vannak itt tervek és itt van néhány karton, ami 1:1 méretben jól jelzi a feladat nagyságát és festő rátermettségét.
Kedves vendégeink!
„A lélegző életmű” – ezt a meghökkentőnek tűnő, de minden elemében helytálló címet adtuk ennek a kiállításnak. A kijelentést Supka Magdolnától, Aba-Novák monográfusától kölcsönöztük. Ha végigtekintünk életpályáján és végigtekintünk itt Szolnokon az Ő nevét viselő Aba-Novák Kulturális Központban rendezett kiállításon, magunk sem juthatunk ettől eltérő következtetésre. Ez az életmű ma is él, ma is lélegzik! Lesznek a látogatók közt, akik most szembesülnek először e rövid életű művész („a barbár zseni”) műveivel, s lesznek bizonyára nem kevesen, akik jó ismerősüket köszöntik itt a falakon. Bárki is tekintsen a művekre, bizton állítható: egy lélegző, tehát élő életmű mindig tartogat meglepetéseket. S nem csupán a mű születésének kora, hanem a mindig aktuális szembesülés is élteti a műveket.
Az idő, a nagy rostáló, egyben megőrző és felerősítő is lehet! Minden rajtunk és a művön múlik.
Lélegezzünk együtt Aba-Novák Vilmossal, aki ezzel a kiállítással, ezzel a névadással végérvényesen nyomot hagyott Szolnokon, miként a környéken fogant képei már régóta hirdették ezt az elvághatatlan szálat. Isten hozta Aba-Novákot Szolnokon, Isten hozta Szolnokot a lélegző életműben!
Szolnok, 2006. 09. 01.
Kováts Kristóf
Hozzászólás