Kiütéssel győzött a világgazdasági válság!

Kezdhetném ilyen boulevardosan is, de még a látszatát is szeretném elkerülni a szenzációhajhászásnak!
A szomorú helyzet persze ettől még nem változik. Éppen ezért, különösen szeretnék a tényszerűség talaján maradni.
Rögtön az elején azt is szeretném leszögezni, hogy én nem a gazdasági válságnak szurkolok!
Tehát sokkal boldogabb lennék, ha most ebben az írásban a dolgok állásának pont az ellenkezőjéről tudnék beszámolni.

Pár hete zajlott az Abigail Galéria szokásos festmény aukciója. Természetesen mindenki óvatos várakozással tekintett az események elé. Sajnos a mérleg szomorúbb lett, mint azt bárki legsötétebb álmaiban is remélhette volna. A kínált anyag semmivel sem volt jobb, vagy rosszabb, mint általában. Tehát ez nem lehetett oka az elmaradó liciteknek. Akartam egy részletes, százalékokban mérhető elemzést írni az aukcióról, de engem is annyira meglepett a földcsuszamlás szerű piaci érdektelenség(?), óvatosság(?), pénztelenség(?), hogy úgy döntöttem, megvárom a Belvedere aukcióját is, hogy ne egy esemény alapján húzzak mérleget.
Sajnos szombaton Forró Tamás aukciója sem járt jobban.
Lehetett érezni már az előzetesben a Belvedere aukciósház vezetőjének szavaiból a feszültséget, amikor az árverés bevezetőjében az egyetlen jó dolgot - a napsütéses időjárást - hozta szóba, ami sajnos a kezdésre ugyan csak elenyészett.
Nem volt alaptalan Forró Tamás aggodalma. A művek többségére ajánlat sem érkezett, nem hogy licit. Azok a művek, amelyek korábbi aukciókon biztos befutók lettek volna, nagyon jól dokumentáltságuk okán, rendre visszakerültek a raktárba.
Úgy tűnt, hogy az aukciós teremben csak azok ültek, akik el akartak adni. Talán 3-4 vásárló licitált összesen a teremben. Szerencsére a telefonos licitek és előre leadott vételi ajánlatok javítottak a helyzeten, de az összkép szomorú volt.
A nemzetközi szakirodalom azt jósolta eddig, a korábbi vizsgálatok alapján, hogy általában 6 hónappal követik a tőzsdei eséseket az aukciós események. Az is igaz viszont, hogy ekkora válság még nem volt az utóbbi 60-70 évben, tehát erre nincsenek igazán mérvadó számok, tapasztalatok.
A 90-es évek elején kifulladt tőzsdei szárnyalás, csak a túlmarketingelt kortársak esetében volt ennyire markánsan zuhanó, az aukciók többsége kisebb kilengésekkel és mérsékeltebb licitekkel átvészelte azt az időszakot.
Most azonban nagyon durván indult a tavaszi szezon. Decemberben a nagy aukciókon (Kieselbach, Virág Judit) még alig lehetett a fuvallatát érezni ennek a fejre állásnak. Én is arra számítottam, hogy a tavasszal, a jó művek el fognak menni, ha alacsonyabban is, esetleg szerényebb licitekkel, de gond nélkül. Nos, mára ezek az illúziók az eddigi két nagyobb aukció (Abigail, Belvedere) alapján szertefoszlottak. Az eddigi események sokkal nagyobb óvatosságra intenek.

Ha valakit a számok győznek meg, akkor itt egy gyors jelentés a Belvedere aukciójáról, amely nem hivatalos végeredmény, csak az én jegyzeteimen alapszik, de a lényeg jól látható.

Kikiáltási össz érték: 91.060.000 Ft
Leütési össz érték:    53.450.000 Ft
Nem érkezett licit 99 képre
Kikiáltási áron ment el 52 kép
Amire volt licit, az is éppen hogy csak valamicske.
 

Félreértés ne essen, nem volt a kínálat rossz!
Ennek ellenére, bent maradtak Czóbelek, Egry, Iványi, Deák-Ébner, Székely Bertalan, Lotzok, Schönbergergerek, Pittner, Nagy Oszkár, Gulácsy, Vaszary, Moholy-Nagy, Hencze, Aknayk, Gadányi, Bernáth Aurélok, 

  Mégis azt javaslom, hogy aki teheti, az vásároljon, de nagyon nem mindegy, hogy mit.

Vásárolni, vásárolni, vásárolni!

Könnyen mondom én.
Nos, ha pénzt nem is tudok hozzá adni, néhány jó tanácsot azonban szívesen.
Induljunk ki abból, hogy van valakinek erre szánt pénze, de nem tudja, hogy kockáztat e a vásárlással.
Mi szól a mostani vásárlás mellett:

• Sajnos az eladók a mai gazdasági helyzetben könnyebben kényszerbe kerülnek és ez a vevőknek kedvez.
• Általában alacsonyabbról indulnak a licititek.
• Kevesebben versenyeznek, tehát jobb áron lehet megszerezni egy művet.
• Ha hosszú távon gondolkodik valaki, márpedig egy festményvásárlásnál ez az intervallum a célravezető, akkor a legjobb, ha ez a befektetési periódus az 5-15 év között van. Ebben a sávban érik el a művek a legjobb hozamokat.
• Egy gazdasági recesszió szinte biztos, hogy sokkal rövidebb, mint ez az idő periódus, tehát a legnagyobb biztonsággal például ezzel a befektetési jószággal lehet a válságok hatását mérsékelni.

Ami ellene szól, azt is ide írom, hogy korrekt legyek:

• Ha esetleg megszorulunk, a válság idején, akkor nagyot veszthetünk, mert egy kép vásárlásánál és eladásánál, ha aukción értékesítjük, nagyok a járulékos költségek.
• Ha hirtelen kell a pénzt kivenni a festményekből, műtárgyakból, akkor nem szerencsés, mert a likviditásunk lassú. Tehát csak akkor tegyük a pénzünket ebbe a befektetésbe, ha biztosan nem kell évekig mozgatni!
•