A hatodik érzék, avagy szubjektív értékítélet alátámasztása objektív vizsgálati módszerekkel

A festmény azzal a kéréssel érkezett a festményvizsgálati laborba, hogy a kép keletkezési idejét próbáljuk meghatározni azokkal a természettudományos módszerekkel, amiket alkalmazunk egy kép eredetének kutatásában. A kép előéletéről és véleményezéséről mit sem sejtve fogtunk neki a festmény elemzésének tudva, hogy a festményről felállított „géntérkép” önmagáért beszél majd.

ÁRULKODÓ JELEK:

A Szinyei kép UV felvétele (kattintson a képre, hogy nagyobb méretben is láthassa):

Az UV lámpa és a nagyító használata helyett, - amelyek egyébként a legelterjedtebb „azonosító” eszköznek számítanak a műtárgyak ellenőrzésekor, - a festmény felületét, vagyis a műtárgy képes felét és a hátulját, persze beleértve a szögeket és a vakrámát is,- elsődlegesen sztereo mikroszkóp alatt vizsgáltuk meg.
Már az első szemrevételezés alapján egyértelmű jelek utaltak arra, hogy a festmény nem lehet fiatalabb, mint 100 éves.
A kevert festékek pigmentszemcséi, a jól elkülönülő anyagok különböző alakú pigment kristályai mind-mind a századfordulós keletkezési időre utal; a szürke alapozás, a Plein-air ecset és színkezelés csak megerősíti a festmény feltételezett keletkezési dátumát.

A kép infra felvétele (kattintson a képre, hogy nagyobb méretben is láthassa):

A mikroszkóp alatt elvégzett gyors pigmentazonosítás alátámasztotta a festmény általunk becsült korát. A kapott eredmény alapján érdemessé vált tovább vizsgálni a SZIGNO tulajdonosának, vagyis Szinyei Merse Pálnak tulajdonított szerzőiséget is. Hiszen valaki, jelen esetünkben Szinyei Merse Rózsi, nem festhetett 20 évesen ilyen művészi kvalitással bíró képet úgy, hogy közben édesapja festőtechnikáját és művészi előadásmódját alkalmazta egy tengerparti, plain-air képbe ültetve?

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI HÁTTÉRKUTATÁS:

Szinyei Merse Pál életművében több hasonló PLAIN AIR festmény is található, melyek színhasználata megegyezik az általunk vizsgált festmény palettájáéval.
A vizsgált, tengerparti látványt ábrázoló festmény, Szinyei 1901-es itáliai tartózkodása alatt készülhetett. Ebből az Itáliai „periódusból” egyelőre 4 festményt ismerünk. Az általunk vizsgált kisméretű alkotás lehet az ötödik.
Különböző dokumentumokból kiderült, hogy bár nagyra értékelte az Itáliai táj látványát, illetve az Itáliai körutazás nagymértékben befolyásolta Szinyei Merse Pál későbbi festészetét, a hazai, felső magyarországi dombokat semmire sem cserélte volna el.
A festmény elemzésekor fontos volt a festményen szereplő vörös ruhás hölgy analógiájának kutatása is. A „Parkban” című, díjazott Szinyei festményen egy hölgy ugyanolyan szabású ruhában, ugyanabban a kalapban és napernyővel szerepel. Így konkrét párhuzamot is sikerült találni a mű azonosítása során.

HORDOZÓ MEGHATÁROZÁSA:

A festmény korabeli, szürke alapozóréteggel, vagyis gyári alapozással ellátott vászonra készült. Ez a szürke alapozás igen közkedvelt volt az 1880-as évektől Európa szerte; az impresszionisták sok esetben alkalmazták az előrealapozott színes vásznakat képeik hangulatának meghatározásához.

A kis Szinyei festmény feltehetően a vászon felfeszítése nélkül készült. Ezt igazolja az, hogy a kép felületén nem láthatóak a vászon felfeszítésből származó torzulások. A festményt emiatt a feszítés nélküli festésmód miatt kellett dublírozni Szinyei közvetlen hazaérkezése után, így a preparálás egyidős a festménnyel. A szögek a századfordulón használatosakkal mutatnak rokonságot, ugyanez mondható el a kép vakrámájáról is.

A FESTMÉNY ANYAGHASZNÁLATA:

Az anyagok összképének megjelenése, a mesterséges és természetes alapanyagú pigmentek mérete alapján a festmény keletkezési ideje az 1895-1905-ös évekre tehető. Ezt a dátumot a festékek pigment vizsgálata is alátámasztja. Az infravörös és UV felvételen jól kivehető a festékek pigment összetételének eltérése a normál fényben látottól.
A ceruza alárajzolás tökéletesen megjelenik az infravörös fotón, jól kivehetőek a motívumkereső vonalak. Nemcsak a figura, de a bokor is mutat alárajzolást.
Infravörös fényben az ultramarinkék mesterséges változata „eltűnik”. A földszínek közül az okker sötét -, a vörös színnel festett ruha pedig világos megjelenésű, így ebből is lehet következtetni az anyagösszetételre. A vörös festék egyik itt használt változata a higany vörös. A bokor ábrázolásánál használt citromsárga infravörös fényben világos megjelenésű. Ezt a festéket csak a századforduló 10-15 éves periódusában készítettek e szerint a recept szerint.

(kattintson a képre, hogy nagyobb méretben is láthassa)

4-es pont szemcseképe polarizált és normál fényű mikroszkóp alatt
Szinyei Merse Pál sokféle zöld festéket használt egy-egy felületen, így nem ritka 3-4 különböző összetételű festék megjelenése sem egy adott vizsgálati ponton.

A FESTMÉNY RÖNTGEN VIZSGÁLATA:

(kattintson a képre, hogy nagyobb méretben is láthassa)

A festmény röntgenképe nem mutat átfestést. A szabad szemmel látható kép kompozíciója teljesen megegyezik a röntgenfelvételen látható képpel. Ha például Szinyei egyik kortársának festményét vizsgálnánk, - például egy Munkácsy alkotást, - korántsem lehetne ezt elmondani a kapott eredmények alapján. Ahány festő annyi szokás; - Munkácsy a festményeinek nagy százalékánál él a művészi át- és ráfestés lehetőségével.
A röntgenkép elemzése döntő fontosságú lehet egy műtárgy szerzőiségének kiderítésekor, mivel a festékek fémtartalma szintén jellemző egy-egy vizsgált korszakra. A röntgenképen látható világos felületek a magas fémtartalmú festékek miatt tűnnek világosnak.

PIGMENTAZONOSÍTÁS MÓDSZEREI ÉS A KAPOTT EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE:

Ahhoz, hogy egy festék összetétele megállapítható legyen, a restaurálások nélküli képfelületből van szükségünk két- három darab pigmentszemcsére. Ezeket a szemcséket, melyeknek mérete a századfordulón átlagosan 40-50 mikron volt,- a mikroszkópos vizsgálatokhoz preparáltuk. Az elvégzett pigment-kutatási munkák alapján elmondható, hogy a festmény az 1895-ös évek után, de legkésőbb 1905-ben keletkezett.

Nézzünk egy példát a pigmentek azonosításának bemutatására. A fotókon szereplő sárga festék az úgynevezett citromsárga, amelyet 4 különböző festékből állított elő az akkori vegyipar. Ezeket a festékeket vegyelemzés és szemcsemintázat szerint azonosítjuk.
A festmény lombozatában azonosított citromsárga festék összetétele a következő:
cinksárga, stroncium sárga, kadmiumsárga és a bárium kromát.
Mivel a kevert zöld területünk a kép zöld lombozatot ábrázoló részéből származik, így a zöld szín látszati képét a sárga festék mellett a mesterséges ultramarin kék biztosítja.
Jelen esetben csak a sárga festéket mutattam be, mint a zöld szín egyik komponensét, mely jellemző volt a századforduló festék előállítási technikájára.
A teljes „szín-térkép” minden egyes szín különálló elemzésével áll össze. Ha akár egyetlen festék- komponens nem stimmel, a festmény nem mondható korabelinek.

A vizsgált festményünk átment a vizsgán. Beszélt minden pontja,- elmesélte a festmény életét és a szerző alkotói folyamatát.     
A különböző módszerekkel összegyűjtött adatok alapján a vizsgált festmény életkorát 5-10 év pontossággal sikerült megállapítani. A művészettörténeti kutatómunkával szerves egységbe foglaltuk az objektív vizsgálati eredményeket, melyek alapján a kép szerzőisége behatárolható. 

A kifejlesztett módszerünk segítségével az 1840-től 1940-ig tartó időszak alatt keletkezett festmények és pigmentek ellenőrizhetőek a legjobban. Mivel a korszak alatt készült műtárgyakra nem alkalmazható a C14-es kormeghatározás, ez az egyetlen összetett és objektív módszer, mellyel a műtárgyak keletkezési ideje, illetve egy-egy esetben akár a szerzőiség is behatárolható.

Végvári Zsófia
Kutatásvezető
TONDO SP1 KFT

A VIZSGÁLATRA ÁTVETT KÉPET AZ ALÁBBI ESZKÖZÖK SEGÍTSÉGÉVEL KUTATTUK 

 
•    Fotótechnikai vizsgálatok:
normál, infravörös, UV fényben készült fotók elemzése;
Minden festék máshogy reagál különböző tartományú hullámmal gerjesztve. A kapott eredmények alapján a pigmentek összetételére lehet következtetni.

•    Röntgenvizsgálat:
átfestés kutatása. Bizonyos festőknél gyakoriak a sajátkezű változtatások, vagy teljes átfestések egy képen, melyek röntgenvizsgálattal mutathatók ki legjobban. A XX. századi hamisítványokat pedig gyakran készítik eleve megfestett hordozókra.

•    XRF vizsgálat:
roncsolás-mentes vegyelemzés a pigmentek vizsgálatára.
A festményről készült „géntérkép” kulcsfontosságú adatgyűjtési eljárás. A különböző színű területek más-más elemeket tartalmaznak, a festékek analitikai összetételéből jól körvonalazódik egy vizsgált festmény életkora.

•    Roncsolásos mintavétel:
teljes keresztmetszet csiszolatok készítése és elemzése, rétegvizsgálat, pigmentek vizsgálata. Ráeső, áteső, polarizált és UV fényű mikroszkópos vizsgálatok.
A mintavétel eredményét fotókkal dokumentáltuk. Minden korszakra jellemző volt egy bizonyos festékhasználat és pigment szemcse méret. Mivel egy festék elemzésénél akár 5 mikron alatti szemcsékről beszélünk, elengedhetetlen a nagyfelbontású mikroszkóp használata. Fontos kitétel, hogy sose felejtsük el, a festékgyártási technológia folyamatosan fejlődött, az anyagok összetétele egyre bonyolultabb, a szemcsék mérete egyre kisebb lett.

•    3D szkennelés:
jellemző pontok mérése fehér fény elvű technikával; 3D ujjlenyomat készítés.
A kép vizsgálata után érdemes egy állagdokumentálást is elvégeztetnünk, ahol a festmény felületét 3 dimenzióban dokumentálják és archiválják. Ez olyan eljárás, mint az autóüvegbe gravírozott szám.  Ezután már nincs értelme ellopni vagy meghamisítani a képet, mert ezzel egy kép bármikor újra azonosítható.

Köszönöm a kép tulajdonosának és a TONDO SP1 KFT-nek, hogy hozzájárult a vizsgálati anyag közzétételéhez.

Golovics Lajos
www.mukincs.com

Ne feledje az EREDETI VAGY HAMIS?

Korszerű Festményvizsgálati Módszerek Konferenciát!

Közeleg a szeptember 22.
ha még nem REGISZTRÁLT

Kattintson ide és biztosítsa helyét!

A fenti cikkben csak egy szerény ízelítőt kapott a konferencia témáiból! Olyan újdonságokat ismerhet meg az előadásokból, amelyek ritkán kerülnek a közönség elé.

Mindezt még izgalmasabbá teszi a gyakorlati bemutató ott a helyszínen!