Kortárs viszonylatban meglehetősen nagy és széleskörű hírverés előzte meg a Boulevard & Brezsnyev Alapítvány, Margitszigeti Holdudvar Galériában   rendezett kiállítását és aukcióját.

Volt természetesen előzménye a dolgoknak, hiszen a Boulevard&Brezsnyev az elmúlt három évben 68 kiállítást rendezett és 240 művészt mutatott be. Ez testvérek között is irgalmatlan mennyiségű munka. Egy galéria nem tud ép eszű körülmények között ennyi művészt képviselni, felvállalni. No de ez egy vélemény, a múlt és statisztika. Beszéljünk inkább az ErotikART aukcióról.

Az aukció közvetlen előzménye az ErotikART kiállítás, a győri MEDIAWAVE Fesztivál keretei közt került megrendezésre 2009. tavaszán. A tárlat és a fesztivál központi témája az 1969-es szexuális forradalom 40. évfordulója alkalmából, az erotika volt. A BB Galéria és a kiállítás szervezőinek együttműködéséből született meg a mostani aukció.
A helyszín a Margitszigeti régi kaszinó. A Margit-sziget egyik nagy múltú helyéről van szó. A XIX. század elején József nádor építtetett majort e helyen, s ennek négy épületét alakította át 1867-ben Ybl Miklós az alsószigeti nagyvendéglő számára. Sokat látott épületről van szó, amely sajnos a háborúban bomba találatot is kapott, de úgy tűnik most a  Holdudvar Kft. kezében jó kezekben van.
A helyszín tehát patinás, kínálja magát egy különleges aukcióra. Amikor először olvastam, hogy az árverést Wahorn András vezeti, egyrészt meglepődtem, másrészt biztos voltam benne, hogy az egykori Bizottság együttes front embere, a 70-es, 80-as évek magyar képzőművészeti életének egyik "fenegyereke", életreszóló élménnyé teszi az aukciót. Ez nagyjából így is történt.

Az aukció jó félórás késéssel kezdődött, ez nem illendő, de az úri közönség türelmesen várakozott. Ekkor még látható volt az esemény, amely az idő múltával és a vihar közeledtével szépen sötétségbe burkolózott. A kikiáltott művek szerencsére kaptak fényt, de Wahor András, az aukció ceremónia mestere, egyre sejtelmesebb árnyként jelent meg egy asztali lámpa szerény fényénél.
A szervezés, a viszonylag nagy hírverés ellenére, nem volt túl eredményes, hiszen alig 15-20 potenciális vásárló jött össze, akik közül mindössze kettőnek nyílt meg a pénztárcája. Ezzel a szomorú mérleget is meghúztam.

64-ből, 2 eladott mű!

Névszerint Szöllősi Géza és Szuharevszky Mihály egy-egy műve. 95.000 Ft és 15.000 Ft kikiáltási áron.

Szöllősi Géza (1977-): BABEL (2009) Szublimációd print, selyem, 120x70 cm	Szuharevszky Mihály (1981- ): Hot in here (2008.) Vegyestechnika, papír, 30x40 cm

Rengeteg kérdést vetett fel bennem ez az aukció, melyekről nagyon is kellene beszélni.
Válság ide vagy oda, vannak dolgok amelyekről el kell mondani az igazságot. Ezzel természetesen senkit nem akarok megbántani, hiszen maga a gondolat és a szándék nagyszerű volt. A  kiállító művészek is mind elsőosztályúak.
Még az erotika téma is lehetne pikáns és vonzó. Valami még sincs rendben, s ez nem csak erre az aukcióra vonatkozik. Mindössze az a helyzet, hogy ennek az eseménynek kapcsán telt be nálam a pohár és pont itt, pont most mondom el a véleményemet.

Menjünk sorba.
Bármennyire is jók azok a művészek, akik itt voltak az aukción, és hiszem, hogy azok, a nagy részük olyan fiatal, aki ígéretes, szép és tehetséges, de mindannyian a pályájuk elején állnak és egyelőre a műkereskedelmi piac legnagyobb kockázatú csapatát alkotják . Hangsúlyozom, egyelőre. Később majd ők lehetnek a sztárok! A befektetésre váró tőke azonban nagyon érzékeny erre az idő tényezőre, különösen a gazdasági válság kellős közepén igaz ez.
El kell telni legalább tíz évnek a pályán, amire a műkereskedelembe áramló tőke is elhiszi, hogy pont ezekbe a fiatalokba érdemes pénzt fektetni. Ezzel persze nem azt mondom, hogy addig is álljon meg az élet és a fiatalok adják fel, hanem csak annyit, hogy nagyon erősen és tudatosan dolgozzanak a saját karrierjükön, de ésszerű mederben. Ez az aukció pont nem jött össze, de tudhatóak az okok és ezeken lehet és kell is változtatni. Ezek az okok előre láthatóak voltak. Máskor, legközelebb, a művészet szervező menedzserek, galériások józanul építsenek fel egy művészet marketing rendszert, akkor az ilyen fiaskók minimálisra szűkíthetők.

Sajnos a szervezőknek nem sikerült megszólítani a kortárs gyűjtőket, pedig közismert és elérhető személyiségek. Az a néhány száz műgyűjtő, aki hajlandó nagy kockázatot vállalni a fiatalokkal, egyszerűen nem jött el. Pedig ez a kulcs egy aukción. A fizetőképes kereslet.
Gondoljunk bele, miért is jött volna el. A jó műveket árverési jutalék nélkül meg tudja venni a műtermekben, mert egyelőre ezek a fiatal művészek többségükben, nem kötődnek sem anyagilag, sem korrekt szerződésben foglalt feltételek szerint,  egy profi módon működő, menedzselő galériához.. A kerrier tervről már nem is beszélek.
Ezek a művek nem valakinek, egy harmadik személynek a tulajdonai, amelyek csak aukción, vagy egy kétoldalú alkuban szerezhetőek meg, hanem a művészek tulajdonai, tehát egy kiszolgáltatott műtermi alkuban sokkal egyszerűbben és olcsóbban megvehetőek. Ez is mutatja, hogy ezer sebből vérzik a megélhetésért folytatott harc és senki sem fog plusz 20%-ot árverési jutalékként kifizetni, csak  jó kedvében, ha ismer más megoldást is egy mű megszerzésére.  

Ha majd nem lehet megszerezni legjobbjainkat, csak galériás áron, az elsődleges piacon és lesz normális másodlagos kortárs piac is az aukciókon, amikor mindenki azt csinálja ami a dolga, vagyis a galériás galériát vezet és művészeket menedzsel, persze nem 240-et, hanem 8-at, 10-et, az aukciósházak aukciókat rendeznek, nem galériát játszanak, akkor majd lesz tétje az ehhez hasonló aukcióknak. Ehhez persze több, életben maradni tudó galéria szükséges. Egy szofisztikáltabb elsődleges piaci struktura.
Tudjuk persze, hogy az elmúlt időszakban a nagy nemzetközi aukciósházak is próbálkoztak mindennel a piac életben tartása miatt. Mindezt elég vegyes eredménnyel sikerült ott is, ahol ezek a feltételek nagyjából adottak.
Pillanatnyilag nem rajzolódik ki más bevált módszer, csak az, ami az elmúlt 50-100 évben letisztult Európában és az USA műkereskedelmi piacán. Jelek persze látszanak, új megoldásokra de azok még nem bizonyított eljárások, hanem legtöbbje egy új gondolat vagy kísérlet.

Jobb ha elfogadjuk, hogy a világ gazdasága nem egyszerűen válságban van, hanem átstrukturálódás közepette forrong és ez átjön a műkereskedelembe is. Még akkor is igaz ez, ha tudjuk, hogy a műtárgy befektetések egyébként stabilizálják a vegyes befektetési portfoliókat.
Addig pedig amíg kikristályosodik a dolog, lehet, hogy Wahorn András sármjára és leleményességére vagyunk utalva, aki a lelke/lelkünk rezdüléseit figyelve mindent megtett az aukció sikeréért. Szibériai történetekkel wahornosította az aukció hangulatát, de mindez mégsem volt elég ahhoz, hogy valóban olyan eseménnyé váljon ez az aukció, amilyen céllal elindult, azaz műveket adjon el!

Ebben az egészben az a borzasztó, hogy ezeket pont egy olyan aukció kapcsán kell leírnom, ahol általam is nagyra becsült idősebb művészek mellett ( Szabados Árpád, ef Zámbó, Wahorn) főleg tehetséges fiatalok vannak, akik közül néhányan személyesen is megtisztelnek a barátságukkal.  De valakinek mégis csak el kell mondani ezekben a kutya időkben, hogy meztelen a király! Nem így kellene csinálni, bár tudom életben kell maradni.

Nézzük azt is, ami jó volt az aukción!

• A hely patináját már a bevezetőben kiemeltem.
• A művész válogatás elsőrendű volt. Nagyszerű fiatalok, néhány idősebb sztárral megtűzdelve. 
• Nagyon korrekt árak voltak! Ezt azért emelem ki, mert nem szállt el senki, nem akart olyan áron értékesíteni, mint a nagy piacvezető aukciósházakban a lezárt életművű nagy mesterek. Ez egy nagyon jó hír.
• Wahorn András a művek bemutatása során minden alkotóról felolvasta a fontos életrajzi adatokat, néhol személyes megjegyzésekkel fűszerezve.
• Legtöbb művésszel személyesen is lehetett találkozni az aukción.
• Wahorn egy kicsit "wahornosra" vette a ceremónia mester szerepét. Ugyanakkor lehet, hogy egy aukció ahol komoly pénzeket várunk a befektetőktől, vagy sokkal őrültebb megoldásokat követel, azaz valóban maximális művészeti élményt, amelybe belefér a zene, a performance stb is, vagy a "pénzhez" - amiről végülis szó van - jobban igazodó  konszolidált, halál profi megoldásokat, amelyek azt sugallják minden ízükben, hogy a befektetett pénzem biztonságban van, amire például ez a rendezvény is garancia. Most valahogy felemásra sikeredett ez a próbálkozás. Nem volt elég vad és fiatalos, hogy egy különleges művészeti esemény legyen, és nem volt elégé puccos és előkelő ahhoz, hogy a pénzt vonzza.

Ha Ön rendszeres olvasója az ingyenes hírlevelemnek, akkor köszönöm, hogy ismételten megtisztelt  figyelmével. Nyugodtan küldje tovább barátainak ismerőseinek ha tetszett. Ha netán hibát talált benne kérem nekem írjon, hogy kijavíthassam.

Ha Ön még nem íratkozott fel az ingyenes hírlevelemre, de úgy gondolja, hogy hasznos információkat kapott és nem akar lemaradni a további fontos tudnivalókról a műkereskedelem és az aukciók világában, akkor tegye meg és íratkozzon fel most.

Kattintson ide!